2. "First week..."

Eltelt az első, "igazi" hét. Hát mit ne mondjak, elég fárasztó és unalmas volt egy részben. Talán, sőt biztosra veszem, hogy a péntek és a szombat volt az a két nap, ami még érdekes is volt. 

A suliba megkezdtük a tanulást. Ezt pedig nem is magyaráznám tovább. Már tanulunk. Pont. 

Ti mit gondoltok az új tanárokról? Mert én konkrétan falnak megyek tőlük. 1-2 még oké, de ha kapásból négyet-ötöt kapsz, az már agyzsibbasztó. Mert először is ugye be kell mutatkozni. Gyűlölöm. Elmondom a nevemet, meg hol lakom, aztán örüljön magának, ne akarjanak már mélyebben belemászni az életünkbe. 

Ezek után pedig el kell mondani a továbbtanulási szándékaidat. De ezt nem csak az újaknál, hanem a régi tanároknál is. Aztán ha öt órán keresztül erről kell beszélned az már kicsit fárasztó. Kicsit nagyon. 

Ezzel pedig el is mondtam a suliban töltött időmet. 

És most elérkeztünk a nagyszerű pénteki és szombati naphoz. Igazából a péntekem kész káosz volt, hisz reggel fél héttől este tízig kint voltam. Ezalatt az idő alatt lehúztam 7 órát a suliban, utána fél 5ig osztálytársammal voltam, vásároltam szülinapra, ő meg szolizott egyet. Utána a szokásos kis társaság, mínusz 2 emberrel igaz, de végre sikeresen összefutott, ami a hetem fénypontja volt, de komolyan. Bár volt egy enyhe kiborulásom, mert összevesztem anyuval, de túlléptem rajta. Mármint inkább próbáltam úgy tenni, mint akit nem érdekel az egész.

Azt hiszem olyan háromnegyed 8 környékén szakadtam le tőlük, ami után három osztálytársammal találkoztam. Na hát az nem volt valami nagy szám. Hamar le is léptem, mert úgy döntöttünk a jövőhét vége fele iszogatunk majd inkább. Hogy miért? Mert a tanároknak csütörtök-péntek lelkigyakorlat van, így nekünk nem kell iskolába menni. Úgy hogy szerintem végig iszom a hétvégét, de noproblem... :)

Szombat. Hú, hát nagyon egy időzített nap volt. Megint alig voltam szinte otthon. 

Reggel 10re fodrászhoz mentem. Végre fekete lett az egész hajacskám *.* 

Három előtt értünk haza anyuval, mert ő még kitalálta vásároljunk. Hurrá...

Ezek után neki álltam csomagolni, táskát összerakni, cigit ellenőrizni. Csóri 3 szálam volt, abból egyet elcsórtak, kettőt meg nagy szomorúsággal szívtam el, mert így el is fogyott a pénteken(!!!) vett cigim.
Hétfőn venni kellene. De hát így reggel nem lesz egy szálam se és aaaaaa, meg fogok halni. 

Jhajj. Eltértem a témától. Na szóval ellenőrzés megvolt. Aztán már csak vártam az 5 órát hogy elinduljak. Nem is tudom hányra értünk a szülinapra, de hál' istennek nem késtünk el. 

Hatra jöttek a szülinaposok, meglepődés volt nagyon is, úgy hogy jól sikerült minden, ha úgy vesszük. Viszont rá kellett jönni, hogy az ott lévő társaság nem a mi világunk. A kis szülinapos barátunk miatt megérte, meg hát én személy szerint miatta is mentem el, de semmi más. Nem éreztem jól magam, szinte végig vártam a pillanatot mikor megyünk el. 

Ééééés ennyi. A hetem egy ilyen kis mindenes, szinte rövidnek számító hét volt. A jövőhét meg... húúúha, bele se merek gondolni.. :D